Miskolc jelentős város a hazai és a világ őstörténetének térképén, nem utolsó sorban azon okból, mert itt került elő az a három, híres Bársony-házi „szakóca”, amely cáfolta a korabeli meggyőződést, mely szerint csak Nyugat-Európában éltek ősemberek. A pattintott kőeszközöket méretük, kidolgozottságuk világviszonylatban is különlegessé avatta, a hozzájuk kapcsolódó kibontakozó izgalmas őstörténeti-régészeti nyomozást Herman Ottó polihisztor vezette a XIX. és a XX. század fordulóján. BAZ megye régészeti kincseit bemutató sorozatunk negyedik részét olvashatják.
Piros betűs dátum a hazai ősrégészet történetében 1891. augusztusa. Bársony János, ügyvéd, Miskolc város tiszti ügyésze új házat szeretett volna építtetni az Alsó Papszer 18. szám alatt, az Avas-hegy északi lábánál. (Ez az épület ma a Rákóczi Ferenc és a Kálvin János utcák találkozásánál, a Lévay József Református Gimnázium és Diákotthon Tóth Pál Diákotthona.) Az épület alapozása közben bukkant fel 2,5-3 méter mélyen három furcsa kődarab, amelyet mintha emberkéz alakított volna.
Szerencsére a munkások nem dobták azokat a meddőre, hanem megmutatták a megrendelőnek. Bársony János érdeklődött a régiségek iránt, így felismerte azok értékét, habár azt nem sejthette, hogy a felfedezés milyen elképesztő forradalmat generál a hazai régészet, barlangkutatás és földtan terén.
A három kőeszköz közül kettő szinte egyforma méretű és jól megmunkált. Az egyik 23,8 cm hosszú, 11 cm széles és 2,3 cm vastag. A másik hossza 19,5 cm, szélessége 11,1, vastagsága 2,3. A harmadik kisebb és alig alakítottak rajta. Hossza 11, szélessége 8, vastagsága 3 cm.
Először miskolci tanároknak mutatta meg leleteit, majd a nagy darabok közül a valamivel kisebbet Széll Farkasnak, a királyi ítélőtábla tanácselnökének adta ajándékba. Csak a legkisebbet tartotta meg magának. A harmadik Herman Ottóhoz került, akivel bizonyára madarat lehetett volna fogatni, amikor 1892. december 26-án megkapta a legnagyobb, legszebb kőeszközt.
A természettudós alaposan kivizsgálta az előkerülés körülményeit, majd eredményeit a kor tudományos szaklapjaiban és előadásokon tette közzé. Azt állította, hogy a három kőeszköz jégkorszaki rétegből került elő.
Ebben az időben az őskőkor kutatása még gyerekcipőben járt. A napvilágot látott addigi leletek alapján úgy gondolták, az ősember leginkább a Rajnán túl élhetett. Ezért, amikor e pattintott köveket megtalálták, még a hazai tudósok sem hitték el, hogy jégkorszakiak.
Herman Ottó viszont nem hagyta annyiban. Be kellett bizonyítania, hogy jégkori rétegből származnak. Végül Darányi Ignác földművelésügyi miniszter 1906-ban megbízta Papp Károlyt, a Magyar Királyi Földtani Intézet geológusát a miskolci földtani rétegek vizsgálatára és a vita tisztázására. De ő sem adott a disputára egyértelmű választ.
A nyomozás mellékszálaként az intézet másik geológusa, Kadić Ottokár elkezdte a bükki barlangokat módszeresen kutatni. A Szeleta-barlangban meg is találta a végső bizonyítékot a jégkori ember kárpát-medencei jelenlétére. Az itt feltárt leletek egyedisége miatt új régészeti kultúrát, a Szeleta-kultúrát is létrehozták.
Mégis hogyan néznek ki a híres Bársony-házi „szakócák”? A két nagy „szakóca” anyaga szeletai/üveges kvarcporfír – más néven metariolit – Bükkszentlászló környékéről. Színük világosszürke és mélyebb szürke. A sötétebb darab keményebb. A pattintott kőeszközöknél ez azért fontos, mivel a nyers kőből, kő, agancs és fa ütőeszközök segítségével szilánkokat lepattintva fokozatosan alakítják ki a kívánt formát. Mindez sok türelmet, odafigyelést és precizitást igényelt, készítőjének alaposan kellett ismerni a nyersanyagot, annak belső szerkezetét. A kulcsfeladat megfelelő erővel ütni a megfelelő helyre, különben a munkája kárba vész. A mindkét oldalán megmunkált (bifaciális) pattintott kövekre, melyek élei a két felület határán egy hegyben futnak össze, Herman Ottó alkotta meg a marokkő helyett a szakóca kifejezést.
Többfunkciós eszközök jöhettek így létre, amelyekkel lehet dobni, döfni, lyukasztani, vágni is. Csakhogy a két „bársonyházi” darab igen méretes, így ma már szakóca helyett levél alakú hegynek és kaparónak nevezik őket. Mivel kopásnyomot nem látni rajtuk, Hillebrand Jenő díszeszközöknek tekintette ezeket, de lehet, hogy még félkész állapotban maradtak ránk.
Aprólékos kialakításuk mozzanatait, Szolyák Péter és Lengyel György rekonstruálta 2014-ben. (Egy ilyen folyamat az alábbi videón is látható.) A pattintási stigmák és a nagyon hasonló méret alapján a két eszközt ugyanazon csoport tagjai, de akár ugyanaz a személy is készíthette. Mester Zsolt szerint a szeletai kultúra embere volt. A harmadik, legkisebb talált kőeszköz nem hasonlít társaihoz. Párhuzamai a Herman Ottó-barlang és az ausztriai Gudenus-barlang őrizte meg. A majdnem szimmetrikus háromszög alaknak csak a peremén alakítottak ki élt. A bőrök előkészítésére, kaparóeszközként használhatták, vagy más kőeszközök élét alakították vele.
A Bársony-házi „szakócák” minden bizonnyal Magyarország legismertebb paleolitikus leletei. Felfedezésük előmozdította a hazai barlangászatot és barlangi régészeti kutatásokat. Nemzetközi rangra emelte a Bükk ősember barlangjait. Bebizonyította, hogy az egykori középső-felső őskőkori közösségek egyedi kultúrát alkottak, valamint hogy a szeletai kultúra tagjai fejlett, szinte művészi színvonalú kőeszközöket pattintottak.
Szerző: Safranka János
Szerkesztő: Bethlen Tamás
(A sorozatban megjelenő további írásaink itt olvashatóak.)
Borsod-Abaúj-Zemplén megye csodás régészeti leletei
Mondhatnak és írhatnak bármit BAZ megyéről, az észak-keleti régió csodás tájai, szépséges vidékei, fantasztikus látnivalói utánozhatatlan élményeket kínálnak az ide érkező kíváncsi turistáknak. Aki csak egy kicsit is fogékony a történelem tanulságaira, elképesztő mennyiségű emléket talál a területen. Ezek nagy részét az itt élő régészek tárták fel és értékelték, elemezték, hogy a mai kor emberei megcsodálhassák azokat a helyi múzeumok és kiállítások vitrinjeiben. Sok idő eltelt és sok minden történt a Bársony János ügyvéd házának 1891-es alapozásakor előkerült szakócák felfedezése és az M30-as autópálya ásatásai között, szinte felsorolhatatlan leletet és értékes kincset ástak ki a föld alól a szakemberek. A Borsod24 sorozata a legszebb, legkülönlegesebb, legjelentősebb 10 tárgyat igyekszik bemutatni jelen sorozatában, reménykedve abban, hogy még inkább ráirányítja a helybéliek figyelmét arra tényre, mennyire szerencsések is vagyunk, hogy ezen a vidéken éljük mindennapjainkat.
